A számítógépek zsebünkbe kerülésével ma már a szűk nyomdászszakma jeles képviselői foglalkoznak tipográfiával, hanem tulajdonképpen mindenki, aki tartalmat gyárt valamilyen formában, legyen az egy egyszerű levél vagy egy weboldal. A digitalizáció rohamos terjedésével feltételezhető lenne, hogy a tipográfiai alapismeretek is legalább hasonló sebességgel terjednek, sajnos azonban ez nem így van. Több évtizede foglalkozok tipográfiával, tanítom is ezt a témakört, de még mindig az a tapasztalatom, hogy az alapvető tipográfiai ismeretek bizony nem velejárói a tartalomgyártásnak.

Mivel foglalkozik a tipográfia?

Maga a szó eredeti jelentése kis vésett ábrákkal való írás, mai értelemben tulajdonképpen a szöveges közlés megformálásával és a kép és szedett szöveg együttes elrendezésével. Tulajdonképpen ahol betű van, ott tipográfia is van, hiszen a betűknek sok esetben nemcsak információátadási szerepük van, hanem dekorációs is, gondoljunk csak egy logóra. A különböző betűtípusoknak különböző jelentésük lehet, arról már nem is beszélve, hogy a betűlátásunknak és betűértelmezésünknek is fontos szerepe van a szövegértésben. A betűk megjelenése érzelmeket válthat is, sőt adott esetben az üres, tehát betűvel nem fedett résznek is jelentése lehet. A betűk mérete vagy adott esetben a betűk közötti távolság akár a szöveg jelentését is befolyásolhatja bizonyos betűtípusoknál. De a betűtípusokon túl még számos tényező játhat szerepet a szövegek értelmezésében, a sorköz, a bekezdések közötti térközök, a behúzások, a körbefuttatások, színek stb. Ha csak a digitális tipográfiát nézzük, akkor is legalább több tucat szempontot kellene figyelembe vennie annak, aki szöveget közöl, a nyomdai szövegközlésnél ezt csak bonyolítja a hordozó anyaga, színe, a festék fajtája stb.

Nem állítom, hogy mindenkinek tipográfusnak kellene lenni, aki szövegekkel foglalkozik, de néhány alapvető dologra azért nem árt odafigyelni.

Talpak

Kezdjük mindjárt az alapoknál, vagyis a talpaknál. A legtöbb betűfajta alapvetőén két nagy típusba sorolható, vagy talpas vagy talpatlan. A talpast általában a nyomtatott felületeken használják, míg a talpatlant a digitális felületeken. Ennek egyszerű oka van, könnyebb az olvashatósága a talpatlan betűkkel íródott szövegnek a képernyőn és fordítva. Persze ez sincs kőbe vésve (semmilyen betűtípussal sem), sőt mostanában igen gyakran kombinálják a kettőt egy felületen, például a címek betűi talpasak, a szövegeké talpatlanok. A két fő típuson kívül vannak, az ún. kézírásos betűk és a dekorációs betűk. Ezeket tényleg inkább dekorációs célra érdemes használni, nem pedig folyó szöveg megjelenítésére. A kevesebb több mondás itt is igaz, egyrészt dekorációs betűből nem jó túl sokat használni, másrészt alapvetően egy felületen, legyen az online vagy offline, nem szerencsés 2-3 betűtípusnál többet használni.

Árvíztűrő tükörfúrógép

Ha csak egy dolgot jegyzel meg a tipográfiával kapcsolatban, akkor ez a kifejezés legyen az! Na de ennek mi értelme, kérdezhetnéd joggal. Nos a válasz egyszerű. Ez a kifejezés tartalmazza az össze speciálisan magyar ékezetes magánhangót, mint például az ő vagy az ű betű. Miért fontos ez? A legtöbb betűtípus angol nyelvterületen születik, vagyis nem feltétlenül tartalmazza ezeket a magánhangzókat. Ha valaki ilyet használ és az általa írt szövegben például ő vagy ű betűk vannak, akkor a szöveget értelmező program, például a böngésző egyszerűen pótolja ezeket a karaktereket az alapkészlet karaktereivel, ami miatt másképp fognak kinézni ezek a betűk. A laikus tán észre se veszi a különbséget, azonban hidd el, hogy borzalmas amatőr hatást kelt, ha ilyen betűket használsz. Sőt olyan is előfordul, hogy az alkalmazás csak simán kis téglalapokkal helyettesíti ezeket a karaktereket. Mi a megoldás? Nos, ha angolul írsz, akkor semmi gond. Ha viszont magyarul, akkor válassz „árvíztűrő” betűtípust! Ma már több ezer olyan betűtípus van, ami tartalmazza ezeket a karaktereket.